15 éves vagyok és szeretnék később pap lenni. Tudom, hogy még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ezt eldöntsem, vagy hogy meg tudjam különböztetni, valóban Isten hív-e, de most komolyan úgy érzem, hogy hív a papságra. Nagy hatással van rám Jeremiás próféta, aki azt mondta: „Túl fiatal vagyok”, de az Úr azt válaszolta neki: „Terveim vannak veled, ezek a tervek pedig az áldásra vonatkoznak.” Tudom, hogy Istennek terve van velem, és hogy hív engem, hogy az Egyházban szolgáljam Őt.
Ugyanakkor viszont pornográfia és önkielégítés-függőségben élek. Tényleg szeretnék válaszolni a hívására. Minden vasárnap szentgyónáshoz járulok, áldozok, imádkozom a rózsafüzért és a zsolozsmát, meg egyebeket. A nálunk szolgáló atyának is beszéltem már arról, hogy szeretnék pap lenni, és ő segít nekem megkülönböztetni a hivatásomat. Kérem, segítsen abban, hogyan tudom ezt legyőzni, és hogy lássam: továbbra is van-e hivatásom?
Minden alkalommal, amikor elkövetem, nagyon szégyellem magam, és ilyenkor kételyeim vannak, hogy a jövőben így is akar-e majd engem Isten, mint papot. Változni akarok és segítségre van szükségem! Köszönöm! Isten áldja meg munkáját!
VÁLASZ
A meghívásunk olyan valóság, amelynek rétegei vannak. Az első és legfőbb hivatásunk az, hogy szentek legyünk, vagy más szóval, hogy elérjük emberségünk teljességét. Ez azt jeleni, hogy mielőtt készen állnánk a papi felszentelésre vagy a házasságra, a férfiasság különböző fokozatainak kell kifejlődni bennünk. A fejlődés fázisai alulról indulva a következők: ember-fiú-fiatalember-férfi-férj (vagy cölibátusban elő pap). Ha az alsóbb szintek nem elég stabilak, akkor később gondok lesznek.
A papi hivatás (emberi fejlődés szempontjából) a férfiasság biztos alapjaira épül (fiú, fiatalamber, férfi). Ez lényeges és szükséges. A szilárd férfiasság egyik jellemzője a tisztaság, vagy más szóval a szexuális integráltság. Ha valaki tisztátalansággal küzd, ez nem azt jelenti, hogy nincs papi hivatása, hanem azt, hogy mielőtt pappá lesz az illető, szükséges, hogy odafigyeljen az említett mélyebb rétegekre.
Hozzáteszem, az önkielégítés és a pornó nézés elhagyása nem a végső cél, bár egy nagyon fontos lépés. A cél az, hogy Jézushoz legyél hasonlóvá. Ehhez szükségünk van Jézusra, és Vele kell tartani az úton, meg kell tanulni bízni Benne, és engedni, hogy betöltse bennünk az ürességeinket. Egyszerűen ez annyi, mint Jézus tanítványának lenni. A tisztátalansággal való küzdelem fontos, és sok segítséget nyújt ebben ez a honlap.
Itt van néhány dolog, amire érdemes figyelni: szentségek, imádság, szüntelenül kérni Isten irgalmát, szellemi harc, közösség, megismerni az igazságot saját magunkról, és bevallani azt magunk előtt és Isten előtt, böjt.
Dr. Todd Bowman, Klinikai pszichológiai szaktanácsadó