6 éves korom óta küzdök az önkielégítéssel. A középiskolában kezdtem el pornót nézni. Most huszonegy éves vagyok. Az elmúlt három évben elmondtam már ezt lelkivezetőmnek, voltam tanácsadáson is, és még egy közeli barátommal is megosztottam a dolgot. Tanulmányoztam már mindent, amit csak tudtam, keményen imádkoztam, és megtanultam, hogyan kell harcolni. Lassanként győzelemre állok, de nagyon fárasztó az egész. Gyakran elvesztem a reményt és félek, hogy így, ennek a bűnnek árnyékában kell leélnem egy életet. Attól tartok, ez korlátozni fog engem abban, amivé válhatnék. Félek, hogy ez a függőség már a lényem egy része, olyan rész, amely meghatároz engem, vagyis ez már az identitásommá lett. Mivelhogy már nagyon régen életem része ez, nem is vagyok képes elképzelni magamat ettől függetlenül. Ugyanakkor meg másokkal nagyon jól kijövök, mintha semmi gond nem lenne, és nagyszerűen félrevezetem őket.
Isten, az Ő jóságában kegyelmekkel áldott meg. Tudom, hogy ezt a harcot Ő fogja megnyerni, és a saját történetemet majd fel tudom használni, hogy másokat bátorítsak. Szeretnék egy nap majd olyan emberekkel dolgozni, akik a pornóipar áldozatai lettek. Csak azt nem tudom, hogy eljutok-e oda valaha.
Általában eltelik 1-2-3 hét anélkül, hogy bűnbe esnék, és jól megy a késztetések elleni harc, de utána mindig újra elesek. Tudom, hogy ébernek kell lennem, mert „a sátán körüljár, mint az ordító oroszlán”. Tudom, hogy az őrangyalom megtesz minden tőle telhetőt, hogy megvédjen ezektől a behatásoktól. Tudom, hogy az Úr szeret és többre hív. Hallottam már sok előadást a pornó függőségről, részt vettem különböző konferenciákon, több videót láttam, olvastam cikkeket, és annyi e témával foglalkozó weboldalt kerestem fel, hogy nem is gondoltam hogy ilyenek léteznek, és mind a remény egy-egy sugarát tudták nyújtani. Mégis itt vagyok, 15 évvel később, még mindig küzdök. Látom, hogyan befolyásolja mindez a mindennapi életemet, alig tudok saját szemembe nézni a tükörben és elfog a szégyen, amikor valaki megdicsér, hogy milyen jó lány vagyok. Undor, bűntudat, méltatlanság érzése…ezek kísérnek.
Életem más területein igyekszem erényesen élni, hogy ezt a harcot hatékonyabban tudjam megvívni. Kisebb önmegtagadásokat végzek, lassan megtanulva a fegyelmet, és lépéseket teszek azért, hogy növekedjek a felebarát iránti szeretetben. Minden visszaesés ebben a harcban úgy tűnik visszaránt az életből ugyanabba az ismerős, reménytelen világba. Kéthetente járok gyónni, és ritka alkalom, hogy ez a bűn nem szerepel a listán. Fura, de néha örülök, hogy más fajta bűneim is vannak. Azt hiszem, nem is igazán tanácsot akarok itt kérni, bár jól esne. Inkább az imáitokat szeretném kérni. Isten irgalmáért könyörgök. Igyekszem megérteni, mi is legyen a következő lépés.
VÁLASZ
Úgy tűnik, van néhány erőteljes beleegyezés, amit magadévá tettél. A beleegyezés azt jelenti, hogy úgy döntünk: egyetértünk/magunkévá teszünk egy-egy hitet vagy gondolatot. Magunkévá tudunk tenni egy igazságot és hazugságot is. Gondolj csak arra, amit az identitásodról írtál.
Igencsak számít, hogy mit teszünk magunkévá, mert az igazságra lettünk teremtve. Ha nem fogadjuk el az igazságot – még ha nem is tudatosan tesszük – ez negatív befolyással lesz ránk. Ha a hazugságba egyeztünk bele, akkor ezzel foglalkozni kell.
Rendszeresen (naponta, vagy akár gyakrabban) el kell utasítani a hazugságot és emlékeztetni kell magunkat az igazságra. A képességünk, hogy választhatunk, nagyon fontos és erőteljes.
Az ilyen beleegyezések mellett gyakran észrevétlenül elmegyünk, de ettől még befolyásolnak minket, akkor is, ha nem vagyunk ezek tudatában. Még egyszer: meg kell törnünk a hazugságra alapozott beleegyezéseinket, naponta el kell utasítani ezeket és beleegyezni az igazságba.
Ennek alap formulája abban áll, hogy visszavonom a beleegyezésemet (angolul: break agreement) a hazugságokba, és beleegyezek az igazságba, még akkor is, ha érzelmileg nem vagyok ráhangolódva az igazságra. Mert a szívünknek néha nehezére esik jó érzéssel viszonyulni az igazsághoz. Amint rendszeresen beleegyezésünket adjuk Istenről és a magunkról szóló igazságba, kis lépésekben egyre inkább tapasztalni fogjuk a változást.
Segíthet még fejleszteni a tudatosságodat, ha megkérdezed magadtól:
- Mit az, amit Isten munkál bennem, és amit nem tudna tenni, ha rögtön elvenné a függőségemet?
- Vajon az identitásomat az adja, hogy halálos bűnben vagyok a pornó/önkielégítés miatt, vagy inkább abban gyökerezik, hogy kicsoda Isten és ki vagyok én Istenben (az ő szeretett gyermeke)? Itt talán ez egy alig észrevehető különbség, de a gyakorlatban a fő akadály lehet, ha a függőség fényében nézzük magunkat.
- Van-e valami, ami visszatart? Mi van a vágyott mélyebb gyógyulás útjában? Miért küzdök ennek elengedésével? Miért olyan nehéz azt elengedni?
- Mit látnak bennem mások, amivel esetleg foglalkozni kell, de amit én magam nem látok? (vakfoltjaim – ez esetleg azt jelentené, hogy kikéred olyan bölcs emberek véleményét, akikben megbízol).
Dr. Todd Bowman, Klinikai pszichológiai szaktanácsadó
