30 éves férfi vagyok, hitemet gyakorlom. Nem vagyok nős, és szándékom, hogy a nászéjszakáig nem élek nemi életet. A pornóval korábban küzdöttem, de azt Isten kegyelméből sikerült letennem. Az önkielégítés viszont nagyon része az életemnek. Ennek 2 oka van:
1) önkielégítés nélkül gyakran érzem feszültnek magam. Ilyenkor olyan vagyok, mint egy zombi, nagyon nehezen végzek el bármilyen munkát, nem tudok koncentrálni, szétszórt vagyok. Ez már önmagában is probléma lenne, de súlyosbítja, hogy ez családi konfliktusok forrása is, hiszen szüleim szemében annyi történik, hogy nem csinálom meg a rám bízott feladatokat. És ilyenkor gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy tényleg ennyire fontos tartózkodni az önkielégítéstől, hogy még a munkaképtelenséget és a családi konfliktusokat is vállalni kell érte?
2) azt hiszem, szexuális kényszer gondolataim vannak. Orvos ezt nem diagnosztizálta, de a tüneteim teljesen megegyeznek az interneten erről olvasottakkal. Ilyenkor erotikus, gyakran perverz tartalmú gondolatok nagy erővel betörnek a fejembe, és nagyon erős szorongást okoz, ha megpróbálok mással foglalkozni, és nem rájuk figyelni. Ezek a gondolatok ritkábban jelentkeznek, ha időnként önkielégítést végzek, illetve ha jönnek is a gondolatok, általában önkielégítéssel tudok tőlük megszabadulni.
Szeretném Istent követni mindenben, szeretném, ha semmi nem lenne az életemben, ami Neki nem tetszik. A lelkiismeret-furdalás miatt a lelki állapotom nagyon rossz, gyakran érzem azt, hogy gyűlölöm magam, úgy érzem, bűn szeretnem magam a bűneimmel együtt. Gyakran a sírás kerülget, halványan önpusztító gondolatok is megjelennek, de ezeket el tudom hessegetni. Pár napja például úgy éreztem, olyan jó lenne fogni egy nagy kést, és kicsit vagdosni vele a karomat, csak úgy szórakozásból.
Voltak időszakok az életemben, amikor elég jól megvoltam az önkielégítés nélkül. És ha visszagondolok, ezekben az volt a közös, hogy nem igazán foglalkoztam vele. Ha Bibliát olvastam, elvégeztem egy rám bízott feladatot, vagy megnéztem egy filmet, nem tudatosult, hogy milyen jó, hogy ezt csinálom, addig se végzek önkielégítést. Még azzal se nagyon foglalkoztam, hogy bűn-e egyáltalán az önkielégítés, vagy nem. Csak éltem, Krisztus-követő fiatalként. Ezzel kellene próbálkoznom?
Sokszor úgy érzem, ha nem mondogatom magamnak naponta, hogy ez bűn, azzal bántom Istent, hiába tudom az eszemmel, hogy sokszor éppen ezzel irányítom a figyelmem rá.
Kedves Válaszadó, mit tudna nekem tanácsolni a leírtak alapján?
Előre is nagyon köszönöm a választ! Isten áldja meg!
Kedves Válaszadó, mit tudna nekem tanácsolni a leírtak alapján?
Előre is nagyon köszönöm a választ! Isten áldja meg!
VÁLASZ
Kedves Kérdező!
Örömmel olvastam a levelében, hogy a pornó nézést Isten segítségével sikerült elhagyni.
Itt van viszont az önkielégítés problémája. Mint olvasom, ezzel komolyan kínlódik.
Azt írja, hogy feltett szándéka, hogy a nászéjszakáig nem él nemi életet.
Szeretnék rámutatni, hogy ez is az, csak nem az Isten által számunkra elgondolt formája.
Éppen ezért bűn és komoly akadálya a jó párkapcsolatnak is.
Több oldalú a probléma és ezért a megoldási lehetőségek is több irányúak. Ezek nem vagy-vagy, hanem együtt használandók.
A mostani világunkban nagyon nagy hangsúly esik a szexualitásra. Szinte alig tud úgy szétnézni az ember, hogy ne lásson erre utaló tartalmakat. Ahhoz, hogy az önkielégítést elhagyja, ezeket lehetőleg el kellene kerülni, mert a vágyat provokálják. Ugyanolyan, mint az, hogy a játékgépező ne menjen olyan helyre, ahol gép van. ( itt a bűnre vezető alkalom egy részének elkerülése).
Azt írja a levelében, hogy feszült, ha nem teszi meg és nem tud másra koncentrálni. Ez minden függőség sajátja, mivel egy idő után átveszi az uralmat az ember felett és már ő parancsol. Az elhagyás természetesen feszültséggel jár.
Azt is írja, hogy önpusztító és kényszeres gondolatai vannak. Mind ezek a megkötözöttség ismérvei a többi tünettel együtt. Azt jelenti, hogy az önkielégítés és a korábbi pornó nézés következtében beavatkozást engedett a sátánnak az életében. Ezt úgy hívják, hogy kényszeres kísértés. Nem csoda, ha a pszichiáter ezt nem diagnosztizálta. Az ettől való szabadulást Jézus adhatja. Ajánlott Szabadító szolgálaton részt vennie. Lehet, hogy több alkalom is kell, ha már régóta tart a problémája.
Ajánlott meggyónni, de ha le akarja tenni a bujaságot is oda kell tenni, nemcsak a konkrét tettet.
A segítség mikéntjére már rá is talált, hiszen írta, hogy a Biblia olvasása és feladatainak végzése következtében még a kísértő gondolatok sem voltak. Isten útján járva vagyunk védettek és tudunk megküzdeni a kísértéssel.
A tisztaság megszerzésében és megtartásában nagyon hathatós közbenjárónk Szűzanya. Érdemes a segítségét kérni.
Nem utolsó sorban az önkielégítés hátterében lelki sérülések, önértékelési problémák is gyakran vannak, ami a szabadulás utáni visszaesést eredményezheti. Ezért a Belsőgyógyító szolgálaton való részvétel is ajánlott.
Egy lehetőséget a Szabadító és Belsőgyógyító szolgálatra írok, de más alkalmak is vannak.
Az is fontos dolog, hogy ez egyben szokássá is vált. Ez ellen küzdeni kell.
Fontos lenne, hogy a gondolkozásában a szexualitás helyre kerüljön. A másik nemmel, szeretet kapcsolatban gyönyörű megélni, de ez a szeret kapcsolat vállalását is jelenti. Míg egyedül él szexuális életet, addig ez nem teljesül, csak önmaga élvezetének él. A párkapcsolat önátadás, melyben a másik lénye, jólléte számomra az első(Isten után).
Isten áldja, segítse, vezesse ezen az úton!
Üdvözlettel: dr Bódy Zsuzsanna
