Mindig is tudtam, hogy az önkielégítés bűn, de ennek ellenére jó érzéssel töltött el, amikor csináltam. Folyamatosan azon járt az agyam, már a kezdetektől, hogyan hagyhatnám hátra ezt a cselekvést, de nagyon nehéz volt, és nehéz ellenállni a kísértésnek. Viszont, nem is olyan rég, körülbelül fél éve abba tudtam hagyni. Ez az idő, amíg önmegtartóztatást végeztem 3 hónap volt.
Ezalatt a 3 hónap alatt nem volt rá szükségem, hogy így szerezzek magamnak boldogságot, mivel egy számomra jó baráti társaságban voltam, ezen belül pedig a szerelem is társult az egészhez. Mára ez a társaság, mivel idősebbek mint én, kilökött. A szerelem is véget ért. Igazából nem mondanám, hogy jó emberek vettek körül, de boldog voltam, így az önkielégítés sem vonzott. Miután vége lett ennek az egésznek, még egy ideig tartottam magam, de aztán visszaestem és azóta volt már talán kb. 3 hetes siker, de aztán megint és megint visszaestem. Már annyira nem emlékszem, de az alatt a 3 hónap alatt nyilván küzdhettem a gondolatok és cselekedetek ellen, de büszke voltam magamra, és most is úgy gondolom, hogy, ha akkor sikerült, miért ne sikerülne máskor is. Aztán, ha jobban belegondolok, egyszerűen nem vagyok rá képes.
Annyira erős a kísértés, annyira megfojt, hogy nem tudok ellene tenni. Imádkoztam (bár mostanában sajnos azt is elhanyagoltam) érte. Olyan emberek vesznek körül, akik nem tudnak már motiválni és felszínes, világi életét élnek. Akikkel barátkozni szoktam, azokat sem mondhatom igazi barátomnak. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nincsenek nagyon barátaim, főleg olyanok, akik inspirálnának vagy legalább a vallásukat gyakorolnák mellette erkölcsös életet élve.
Sajnálom, hogy ennyire elnyújtottam ezt az egészet, de jelenleg is azon a ponton vagyok, hogy elvesztettem egy csatát az ördöggel szemben. Próbálok mindig visszatérni a helyes útra, de egyszer csak elfogy az erőm és kész a baj.
Mivel tudnék segíteni magamon az ima mellett, hogy ismét ismét tiszta életét éljek és, ami még fontosabb, hogy kitartson ne csak 3 hónapig vagy 1 évig, hanem, ha lehet örökre?
Az erős kísértés elkerülhetetlen?
Lehet, hogy a kérdésem nem pontosan a pornográfiával kapcsolatos, de nyilván az önkielégítéshez tartozik.
Előre is köszönöm a választ.
Tomi(16)
VÁLASZ
Nagyszerű, hogy vetted a bátorságot, és írtál. Ez már önmagában egy komoly lépés a győzelmes élet felé. Hogy egy régi remetének az írását idézzem: „A tisztaság olyan erény, amelyet akkor kezd magáévá tenni az ember, amikor rájön, hogy a maga erejéből képtelen erre.”
Szeretném kiemelni azt a kiváló felismerést, amelyet leveledben olvasok, hogy ti. amikor inspiráló baráti környezet vett körül, amikor megjelent a szerelem az életedben, alábbhagyott az önkielégítés kísértése, sőt, 3 hónap alatt nem volt rá szükséged. Majd amikor ez a kapcsolati rendszer nem volt többé, ismét visszajött az önkielégítés. Mire enged ez következtetni? Arra, hogy Isten képére vagyunk teremtve, aki személyes közösségében él, és ebben áll a Szentháromság tökéletes boldogsága. Éppen ezért, mi is csak akkor lehetünk boldogok, ha közösségben élünk, ha a szeretet adásában és viszonzásában élünk. Ha a kapcsolataink sérülnek, ha ránk szakad a magány, a félelem, a kivetettség, elhagyatottság érzése és hasonlók, lelkünk és testünk rögtön reagál – mégpedig úgy, hogy kapcsolódni akar valakihez (mert erre van teremtve).
Persze, a felszínen úgy tűnhet, hogy az önkielégítésre való késztetés tisztán testi jelenség. Úgy érzem, hogy a testemnek van szüksége valamire. Az igazság az, hogy a testem csak jelzi lelkem állapotát, olyan, mint egy hómérő: látható változás áll be rajta, amikor változik a levegő hőmérséklete.
Kérdezted, hogy mit lehetne tenni az ima mellett, hogy az önkielégítés ne forduljon elő.
Először is annyit jegyeznék meg, hogy sokkal előbbre vivő, ha nem azt tűzöd ki célul, hogy mit nem szeretnél, hanem hogy mit szeretnél. A negatív cél ugyanis nem motivál. Más szóval, nem az a cél, hogy ne legyen önkielégítés az életedben, hanem hogy megtaláld a kapcsolódás, az intimitás Isten szándéka szerinti útjait. Ha ez sikerül – hosszú folyamat lehet! – az önkielégítésre nem lesz szükséged. A hőmérő hasonlattal élve: a hőmérséklet változását követi a higany szintjének változása.
Másrészt, igen fontos a tudatosság. Gyakorold be magad abban, hogy figyeled, éppen mi történik benned. Akár feljegyzéseket is készíthetsz napközben, a suliban, a buszon, este, reggel… pl. most fáradt vagyok… most nyűgös vagyok… most magányos vagyok… csalódott vagyok… felbosszantottak azzal, hogy… Ha meg tudod nevezni az aktuális érzéseidet, azt is megfigyelheted, hogy ezek közül melyik szokott önkielégítéshez vezetni.
Megtalálhatod az intimitás, a kapcsolódás egészséges, Isten szerinti útjait. Talán először hallod ezt, de az intimitás legelső szintje az, amikor tudsz együtt lenni önmagaddal szeretetben. Leülve, lassan lélegezve igent mondasz tested, lelked minden részére. Fedezd fel tehetségedet és éld meg azokat, képezd ki magad abban. Ez ugyancsak segít egységbe kerülnöd önmagaddal. Sportolj. Az intimitás következő szintje: a természettel való kapcsolat felfedezése. Szemlélődj a természetben, engedd, hogy „szóljon” hozzád. Ápold a kapcsolataidat az emberekkel, nemcsak azt várva, hogy jót tegyenek veled, hanem keresd, hogy te hol tehetnél jót másokkal. Vállalj önkéntességet. És végül, keresd a kapcsolódást Istenhez, de ne valahol külön, hanem éppen azokban a tapasztalatokban, amiket feljebb felsoroltam.
Amilyen mértékben eleven lesz az intimitás ezeken a szinteken, olyan mértékben veszíti el az önkielégítés kísértése az erejét.
Amiatt ne aggódj, hogy nem megy egyszerre. Lesznek még eleséseid, ezzel számolni kell. A győzelmet azonban nem a kitartás napjaival lehet számolni, bármennyire is kísért ez a gondolat. A győzelem kezdetben olyan, mint a mustármag. Isten országa benned azonban folyamatosan növekszik, a szeretet és a kapcsolódás egyre teljesebb lesz. Ez a győzelem olyan, hogy nem egyszerre lesz a tied, hanem fokozatosan. A lényeg, hogy tudjad: a győzelem ÚTJÁN jársz.
Puskás Antal atya
