Szóval visszatérve a korábbi gondolatmenetre, az a kb 6. hónap teljesen tiszta időszakom egy csoda volt. Sem önkielégítés, sem pornó. Az Isten-keresésem meglepetése. Valahogy utólag úgy élem meg most, hogy elkezdtem hinni akkor egy felsőbb inteligenciában, Aki nemcsak szuper intelligens volt a szememben, hanem szuper ragaszkodó is a teremtményei felé és megmutatkozó, és ez az élmény betöltött.
Viszont azt nem annyira értettem ekkor, hogy lehet egy másik “erő” is az életemben (ami/aki) visszahúz a régi szokásomba, ami valahogy így történt:
Amikor a Biblia és az Isten-keresésem előtérbe került, jobban vonzottak a minőségi beszélgetések barátaimmal. Ezért a kocsmai hangos zenés, dohányfüstös alkalmaktól egyre jobban idegenkedni kezdtem. Ekkor a baráti társaságommal elkezdünk inkább filmnézős, beszélgetős estéket tartani hétvégi kikapcsolódásként. Így következtek tehát azok az alkalmak, amikor barátaimmal nálam néztük együtt a filmeken estéken keresztül. Az egyik barátom elkezdett rendszeresen szurkálni azzal, hogy az ártatlan filmek után kapcsoljunk már oda a pornóra. Tudta, hogy még mindig bent van a kábel TV és késő este elérhető a felnőtt csatorna. Én nem akartam, de mégis az ő kedvéért megengedtem neki. Olyan esetek is voltak, amikor valamiért kimentem a szobából és ő gyors odakapcsolta kérdezés nélkül, hogy úgymond megvicceljen vele. De valahányszor amikor ilyen történt, nekem nem tetszett és kimentem valamilyen ürüggyel, próbáltam kerülni a szemem találkozását a képernyővel.
Viszont egy nap, sajnos, miután elmentek a barátok, annyira kíváncsi voltam! Olyan nagyon erős vágyat éreztem, hogy oda kapcsoljak! És megtettem. Amikor pedig már ott voltak előttem az „erkölcsi szabadság örömadó képei”, újra fogjul ejtett, viszont innentől kezdve elkezdtem érezni egy olyat, amit azelőtt sohasem: bűntudatot. Éreztem, hogy ez nem jó dolog. Ismét folytatódott az, ami korábban: az éjszakai pornózások. Le akartam állni, de ekkor vettem észre, hogy nem megy!!! Talán nem is akarom abbahagyni igazán – gondoltam. Olyan jó érzés. Miért is hagyjam abba? De miért ez a bűntudat akkor? – vívódtam. Valami nem stimmelt!
