Ma már értem és látom is, hogy törvényszerű volt a bukásom a pornóval és az önkielégítéssel szemben, hiszen nem hittem el szívemben, lelkemmel, hogy igaz a következő állítás: Isten nem állít nagyobb kísértés elé, mint amit le tudok győzni. Hiába fogtam fel a tanítást idő kellett, hogy ez a szívembe is és lelkembe is megérkezzen. Milyen vak voltam és hányszor mentem úgy gyónni, hogy már attól féltem, hogy legközelebb mikor fogok elesni. Isten ettől is megszabadított, miközben gyógyított, erősített és tanított. Hála és dicsőség Neki!
Nem szabad félnem a kereszttől, amit a vállamon érzek, amikor a kísértéssel küzdök. Hinnem kell és a már megélt tapasztalataim is azt mutatják, hogy ez a hirtelen fellépő feszítő érzés, ami olyan mintha helyben kettészakadnék elmúlik és le lehet győzni, csak azt kell észben, magunk előtt tartani, hogy Jézus irgalma nagyobb, mint a sátán ereje és az én bűnöm.
Nem szabad félnünk, mert a félelem magával hordozza a bukásunkat. Nem egyedül küzdünk, soha sem vagyunk egyedül. Isten, Jézus mindig velünk és mellettünk van. Soha sem hagy el minket, soha sem ítél el minket, ő a cselekedetet veti meg és nem az embert, aki elesett. Amikor vádlóérzés van bennünk, az mindig a sátán, aki átvert minket bűnbe estünk és utána a lelkiismeretünket használja fel, hogy megsemmisítsen minket, elvegye reményünket és hitünket.
Azonban tudnunk kell, hogy Jézus velünk esik el a porba, a földön fekve mellettünk van, és ránk tekint végtelen szeretettel. Feláll, erőt ad nekünk, hogy legközelebb még erősebbek legyünk, felénk nyújtja kezét és felsegít minket. Jézus a bűnös emberekhez és értünk jött el a beteg emberekért. Ő így is szeret minket. Ő azt várja csak, hogy kérjük a segítségét, és Ő mindent véghezvisz bennünk, legyünk türelmesek, mert Istennek meg van a saját ideje, Ő tudja, hogy nekünk milyen utat kell megtennünk, mit akar megtanítani és megmutatni, de Ő a mi Szabadítónk, a mi Reményünk és a mi Életünk.
Ma már látom, az egész utat, amit eddig Jézussal megtettünk és megtanított arra, hogy minden bennünk történik Isten által, de mi is kellünk hozzá, mert nem zsarnok. Ez közös munka. Érzelem: düh, csalódottság, magány, fáradtság, szeretethiány Nálam a pornóhoz vezető út a következő volt: először csak leültem játszani, azt követte a filmnézés vagy/és zenehallgatás, innen már csak egy lépés volt a képek nézegetése és a pornó. Mennyi hazugságnak dőltem be: szeretetet helyettesít, boldogságot okoz, minden jobb lesz, ez a valóságban is így van stb.
Aztán idővel már nem is akartam csinálni, de beidegződött és olyan volt, mintha két ember lenne bennem. Az egyik nem akarta, a másik mégis megtette. Ami sokat segít, hogy nagyon keveset ülök a gépnél. Megnézem az üzeneteimet és ennyi. Ami még segít, hogy az ember nincs bezárkózva, hiszen a pornót + önkielégítést az ember egyedül követi el, a „szoba sötétjében, titokban”.
Imádkozzunk mindannyian Jézus irgalmas rózsafüzérét mindennap és imádkozzunk minden lélekért, különösen a pornósokért, akik érintettek benne, és akik élnek vele.
