Úgy tűnik, teljesen tehetetlen vagyok a pornó következményeivel szemben. Úgy vágyom rá, mint a következő lélegzetemre. Mindenféle kifogásokkal igazolom, hogy nézhessem, de amikor vége az egésznek, undorodok önmagamtól, hogy bedőltem a kísértésnek csak azért, hogy magamat kielégíthessem. Ami igazából elindítja bennem ezt a romlott viselkedési módot: a magány, a képtelenség, hogy bizalommal forduljak valakihez ezzel a problémámmal, és a szexuális élet hiánya. Két alkalommal voltam terapeutánál, hogy segítséget kérjek ebben a dologban, de nem volt bátorságom, hogy megemlítsem neki. Az egyetlen személy, akivel szabadon megosztom, az ismerős pap, akivel havonta találkozom a gyóntatószékben. Kérem, segítsen legyőznöm ezt az óriási problémát, mielőtt elrabolná tőlem az örök életemet Istennel a mennyben. Amen.
VÁLASZ
Köszönöm, hogy ennyire nyíltan feltártad a kérdésedet.
A pornó valójában a kapcsolatnak az illúziója. A Teremtés könyve 2,16 azt írja: „Nem jó az embernek egyedül lennie”. Bár gyakran a házasság kontextusában olvassuk ezt a részt, én mégis azt vallom, hogy sokkal inkább a mély, jelentőségteljes kapcsolat szükségéről van itt szó.
A durván individualista nyugati világunkban azonban az elszigeteltség mély megtapasztalásával találjuk magunkat szemben. A szexuális függőség Neuroaffektív modelljében, amelyet kidolgoztam, a magány dinamikája a fő hajtóerő. Miért?
Mert Istennek a természete a Szentháromságon belüli kölcsönös önátadás, amely a kapcsolat fogalmát alapozza meg. Amikor kapcsolaton kívüli állapotban vagyunk, vágyódunk arra a teljességre, amit az Istennel, önmagunkkal, másokkal és a teremtéssel való kapcsolat nyújt, azonban nem kapunk mást, mint digitális képek szirén-dalát.
Van egy kérdés, amit rendszeresen megkérdeznek tőlem: „Miért annyira addiktív (miért okoz olyan függőséget) a pornó?”
Erre van egy neurokémiai és egy kapcsolati válasz; a kettő kéz a kézben jár egymással. A legkisebb közös nevezője a szexnek és a drogoknak az, hogy létrehoznak egy neurokémiai hullámhegyet, amelyhez az agy alkalmazkodni tud, ami azt jelenti, hogy egyre többre és többre van szüksége, míg az ember képtelen már ellátni társadalmi szerepeit (munka, kapcsolatok, iskola, stb.)
De ezt a neurokémiai változást nemcsak a közösülés látványa és hangjai váltják ki, hanem közben egy-egy arc látványa is, amely élvezetet ábrázol. Úgy érezzük, kapcsolatban vagyunk, amikor a szemükbe nézünk, és bár illúzió, mégis kapcsolat alakul ki a pornóval, mert – úgy érzékeljük - látunk és minket is látnak. És éppen a kapcsolatnak ez a fiktív érzékelése húz minket vissza újra meg újra, ugyanis keressük a kapcsolatot, amely aztán kikerülhetetlenül félrevezet és magunkra hagy, megszégyenít. Ez persze éppen ugyanoda vezet vissza, hogy újra keressük a kapcsolatot és a gyengédséget, ami végül egyre több pornót jelent.
A terápiával kapcsolatban: sokan azt mondják, hogy nehéz megosztaniuk egy ellenkező nemű terapeutával a szexuális problémáikat.
Ha ez rád igaz, talán jó lenne keresni más terapeutát, akivel könnyebben tudsz együttműködni. De ennél fontosabb – mivel kapcsolatra vagyunk teremtve – sokat tudnál meríteni egy olyan csoportból, ahol mások is a hasonló felépülés útján járnak, hiszen itt megtapasztalnád a kapcsolatot, támogatást és megértést részükről. A függőség ellentéte nem a józanság, hanem a kapcsolat. A kapcsolatban gyógyító szabadság van.
Dr. Todd Bowman, Klinikai pszichológiai szaktanácsadó
