A tragikus rész úgy kezdődött, hogy észrevettem, hogy az anonim szexfüggőséggel foglalkozó meeting helyszíne mellett rengeteg szexshop és peepshow van. Borzasztó volt meetingek után betérni. Aztán jött 1 hónap tisztaság. Erőlködés nélkül, máig sem tudom, hogyan sikerült.
A következő szerencsétlenség akkor történt, amikor elkerültem dolgozni egy úgynevezett Minnessota modellen alapuló Alkohol Rehabra. 43 nap izzadságszagú „fehér napok”, végül visszaesés. Szánalmas volt amikor a rehabosokat vittem AA-ba és a meetingek ideje alatt szereztem be a dvd-imet, magazinjaimat. És én voltam a segítő. Szánalmas volt. Természetesen nem is bírtam tovább, otthagytam.
Azzal a hittel kezdtem el ezt a segítő munkát, hogy ha majd úgy fogok viselkedni mint egy győztes (a felépülésben), akkor az is válik majd belőlem.
Szívem mélyén pedig azt reméltem, hogy Isten látja az őszinte szándékomat a leállásra, és ezért valami csodát fog velem tenni, csak el kell kezdenem a szolgálatot.
Tele voltam elfojtásokkal, titkokkal.
Sőt a 43 nap izommunkámban annyira ingerszegénynek éreztem magam, hogy életemben először komolyan elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy lopnom kellene valamit a szállásom mellett lévő kisboltból. Nem azért mert nem volt pénzem, hanem azért hogy adjon egy kis izgalmat, kémiát az agyamnak. Végül megláttam a kamerákat a boltban, és jobban féltem a lebukástól, minthogy megtettem volna.
A hitem haldoklásban volt, a függőségem pedig ezzel arányosan erősödött. Az egyre több szégyenre és csalódásra egyre több “fájdalomcsillapító” kellett.
