Ami jólesik (könnyítek magamon), az miért rossz nekem?
Arról már az idézett cikkben esett szó, hogy – főleg a kamaszkorban – de más élethelyzetekben is, pl. különösen stresszes időszakban, elutasítottságnál, frusztráltságnál, stb. az ember úgy érzi, az önkielégítéssel könnyít magán. A “könnyíteni magamon” fogalom azonban félrevezető, mert arra utal, hogy van egy teher, amit hordozok, és úgy tűnik, az önkielégítés segít azt letenni. Mintha kitenném magamból a feszültséget. A “megkönnyebbülést” azonban azért érezzük az orgazmusnál, mert örömhormon árasztja el idegrendszerünk bizonyos részeit. Más szóval, a tapasztalt feszültséget, konfliktust felülírja egy túladagolt hormon. Ezzel a probléma nem múlik el, csak egy ideig nem érezzük, amíg a hormonszint nem normalizálódik. Hasonló történik, amikor egy nagy kihívásnál – sportban, veszélyhelyzetben erőt ad az adrenalin-fröccs.
Az önkielégítésnek az a hatása, hogy bizonyos teljességet élünk meg. Ilyenkor néhány pillanatig úgy működik az agyunk, mint egy CD-író rendszer. Mélyen bevésődik az emlékezetbe mindaz, ami az orgazmus körülményeit alkotja, és igen nehezen törlődik ki. Ha ez egy szerelmi aktus, akkor a kapcsolat maga vésődik be. (vö. “Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, a feleségéhez csatlakozik és a kettő egy testté lesz” – Ter 2,24). Ez a “bevésődés” nem véletlen, hanem a Teremtő szándéka, hogy a férfi és a nő szerelme megpecsételődjön. Nem véletlen, hogy egy házasság attól kezdve válik érvényessé, amikor azt elhálják.
Viszont ha a kielégülés körülménye mondjuk egy pornófilm, akkor ezekkel a képekkel “válunk eggyé”. Mindkét esetben létrejön egy kötelék, amely annál erősebb, minél többször ismétlődik. Az egyik kötelék, ha házasság keretében van, akkor életet ad, a másik kötelék viszont elveszi az életet, mert élettelenhez kapcsolódik általa az ember (“van szájuk, de nem beszélnek, szemük is, de mégsem látnak… hozzájuk hasonlók lesznek… mindazok, aki bíznak bennük” – Zsolt 115,4-8). Ebben áll tulajdonképpen az önkielégítés bűne.
Tehát ha a “könnyítek magamon” rendszeressé válik, az nem marad nyomtalanul, hanem a bevésődés miatt automatikus reakcióvá válik. Ez lesz a természetes, betanult magatartás bizonyos nehéz szituációkban.
