A nagy “Buli az élet!” életérzésében további élvezet-szintre akartam lépni a kéjvágyam kiélésében. Ekkor 19 éves voltam már. Viszont az új szintre lépés helyett kaptam egy „nagy pofont” az egyik lánytól. Ez úgy történt, hogy őt és egy barátnőjét kezdtem buzdítani arra hogy egymásnak örömet tudnánk okozni kötelezettségtől mentesen (párkapcsolat nélkül), mivel egy egész nyarat együtt töltöttünk egy faházban, közös nyári munka miatt. (Érdekes most visszaidéznem, hogy milyen lángésznek tartottam magam ekkor, amiért kitaláltam ezt az ötletet.) Szóval ez a „nagy pofon” egy szembesítés volt ettől a lánytól, amikor elmondta, hogy ő ezt egyáltalán nem tartja olyan remek ötletnek mint ahogy azt én tartottam. Sőt, milyen hívő ember az ilyen, mint én…! – folytatta.
Azt tudni kell, hogy anyukám révén gyerekkorom óta, rendszeresen jártam “Isten házába”. Hittem is Istenben, hogy Ő van. De nem vettem eddig komolyan a gyülekezetbe/templomba járást. Ezen eset után viszont pontot akartam tenni az eddigi életemre. Vagy komolyan veszem a hívőséget, vagy elhagyom teljesen. Megfontolt döntést akartam hozni. Ekkortól kezdtem el olvasni a Bibliát. Még ott a faházban. (Mivel édesanyám a lelkemre kötötte, hogy a Bibliám mindenhol legyen nálam. Ekkor is a kezembe adta, hogy itt is legyen velem.) Ezelőtt azt hittem csak hókuszpókusz szövegek, olyan varázsige félék vannak a Bibliában. Ekkor kezdtem felismerni, hogy ugyanolyan emberek éltéről szól, mint amilyen én is vagyok (küzdő, vágyakozó, sikereket és kudarcokat megélő emberekről, és magáról Istenről, aki valahol mindig megmutatkozik ezen emberek életében.) Innentől fogva nagyon elkezdett érdekelni a dolog. A nyár végétől egy bibliai előadássorozatra kezdtem járni.

És ekkor történt valami furcsa dolog. Ebben az időben közömbös lettem a pornó és az önkielégítés iránt. 6 hónap telt el kb. hogy tisza gondolatok foglalkoztattak csupán. A barátaim azt gondolták hülye vagyok, amikor elkezdünk beszélgetni az előző estéről. „Láttad azt a csúcsszuper csajt, kb. éjfél után 20 perccel a csatornán?” -kérdezte az egyik. Nem láttam. -válaszoltam. Hát mit csinálhattál este, hogy nem nézted? -kérdezte újra. Hát, Bibliát olvastam.

Ahogy korábban már mondtam 10 éves korom környékére teszem a függőségem kezdetét. Valahogy így történtek a dolgok:
Ekkor már sokszor egyedül hagytak otthon a szüleim bizonyos időre és, bátyám idősebb haverjai ilyenkor rendszeresen azzal gyanusítottak,  hogy biztos „matyizok”, pedig ekkor még azt sem tudtam mit jelent ez. De elkezdett bosszantani a dolog, hogy mi az. Ekkor tájt idősebb barátaim kezdtek lenni a szomszédból, mivel tömblakásban éltünk, olyan 14-15 évesek. Ők kezdtek beszélni erről a „matyizásról”, meg „hokizásról”, hogy mi is az. Képregényeket mutogattak és sztorizgattak egymásnak, amit én is hallottam.

Egy nap aztán a fürdéskor észrevettem, hogy jó érzés ha játszok vele, ahogy azt hallottam is a többiektől. (Érdekes, pedig még nem sokkal ezelőtt anyukám segített fürdetni engem, és emlékszem amikor spontán merevedésem lett rászoltam még anyukámra is, hogy addig nem mozdulok meg és ő is maradjon veszteg, amíg nem múlik el és nem szólok.) Ez a jó érzés akkor rabul ejtett, újra és újra kerestem a lehetőségét a fürdésekkor, amit már kértem hogy egyedül csinálhassak, úgyis már nagy vagyok.

Később olyan 13- 14 évesen a másik bátyám és haverja avattak be a pornófilmek (vhs) és erotikus magazinok világába. Majd kb. 15 évesen édesapám beköttette a kábel tv-t. Volt idő amikor még bent aludtam szüleimnél és éjszaka arra keltem hogy apukám azt a csatornát nézi. Majd bátyámmal egy szobában szintén hasonló helyzetben találtam magam. Aztán ahogy bátyám már többször nem volt otthon aludni, kihasználtam a lehetőséget, hogy bepillantsak ebbe a „gyönyörű világba”. Ekkor már középiskolás voltam, így az új barátaimmal (mivel elköltöztünk egy másik városba) nem volt tabu téma a dolog, sőt! Már egymást faggattuk, kinek melyik lány okozta vizuálisan a legnagyobb örömet előző este. 16-18 évesen már profi lettem az akkori felnőtt szexcsatorna műsoraiban. Bátyám szerzett egy profi videofelvevőt amivel egy kazettára 8 órás (teljes estés) pornót vehettem fel. Ekkor már a „dílerkedésem” is elindult. És a közös pornózások a barátokkal. A kéj-paradicsomában éreztem magam: “Buli az élet!”

Nem sok idő után, az újra megélt “kamaszkori szerelem” érzése kudarcba fulladt bennem. Azzal találtam szemben magam, hogy nem tudom kontrollálni az érzéseimet. Egy nap a munkahelyemen érzelmileg és idegileg annyira kiborultam – a lánnyal kapcsolatban -, hogy a kb. 1 órás sírás-visszatartásos kinlódásom után csak a főnököm irodájában találtam enyhülést, sírásba kitörve. Majd haza is kellett mennem, egyáltalán nem bírtam koncentrálni a munkámra.

Otthon a feleségemmel nem tudtam teljesen őszinte lenni. Csak annyit látott, hogy ki vagyok bukva. Este viszont már a kolléganőmmel beszélgettem messengeren. Arra vágytam, hogy ez a lány mentsen meg engem életem nyomorult érzéséből.

Egy vagy két nappal később lebuktam, a feleségem megnézte a mobilomat és megtalálta a beszélgetést, beszélgetéseket. Nem volt fizikailag semmi köztünk, “csak” együtt akartam időt tölteni vele, sokat bókoltam neki és végül vacsorázni hívtam. Mindez felért egy megcsalással. Érzelmileg meg is csaltam a párom, még ha úgymond semmi konkrét nem is történt a lánnyal.
Tudtam, egy nap le fogok bukni, hogy kiderül majd az igazság. Őszintén megmondva akartam is, hogy kiderüljön a dolog. Direkt nem rejtettem el, vagy töröltem a beszélgetéseket. Elmondani nem tudtam a feleségemnek, hogy mi van velem, de vártam mikor nézi meg mi lehet velem, kivel kommunikálok és miről.

Lelkem mély fájdalmában törtem ki végül neki: “Félek, hogy senkivel sem tudok boldog lenni az életemben! Bárkivel lennék is!” Rájöttem, hogy már a lány felé is elkezdtem hamis elvárásokat táplálni. Hasonlóan ahogy a beteg elvárásaim a feleségemmel való kapcsolatomra is már régóta károsan hatottak.
Hiába mondogattam magamnak egy amolyan régi mondást, hogy “az ember akkor él igazán, ha boldog”.

Az a baj a függőséggel, hogy ahogy telik az idő, egyre több adagra van szükség ahhoz, hogy adjon egyfajta extra élményt, amitől boldognak érezhetem magam. Szívem legmélyén sejtettem, hogy nem a lánnyal van a baj, vagy a feleségemmel, hanem inkább azzal, hogy függő, beteg vagyok. Bentlakásos rehabra akartam menni. Az életem irányíthatatlanná vált.

Szóval ez a két út – amire az előzőekben kitértem – zakatolt a fejemben… ez idő tájt már a helyi kórházban dolgoztam kb. fél éve.
Új munkatársak, viszonylag új munkakör. Az egyik kolléganőm sokat segített abban, hogy egyre simábban végezzem a feladataimat, sok dolgot kellett megtanulnom. Egyre barátságosabb lett velem és ekkor történt az, amire nem számítottam: úgy éreztem beleszerettem. Ez a dolog talán elsőre tök jó dolognak tűnik, csak volt “egy kis gubanc”. Ennél a pontnál tudni kell rólam, hogy egy három gyermekes és 10 éve házas családfő, férj voltam. És itt találom magam fülig szerelmesen, mint egy kamasz, egy nálam több mint 10 évvel fiatalabb lánnyal a szívemben. Teljesen rákattantam. Nem csak szép, fiatal és csinos, de annyira figyelmes és kedves is.
A házasságom romokban hevert. Egyre több veszekedés jellemezte és egyre többet vádaskodtam a feleségem ellen, hogy ő miatta nem vagyok boldog. Közben a lánnyal pedig egyre többet beszélgettünk. A kamaszkori szerelem érzése mellett megjelent egy új szomorúság is bennem. Nem tudtam felfogni, hogy miért nem teljesedhetett be a szerelmem a feleségemmel. Miért nem iránta táplálok ilyen érzéseket. És ott voltak a gyerekek is: három édes kislány. Beleszakadt a szívem a gondolatba, hogy úgy kell majd felnőniük hogy, Anya és Apa már nem szeretik egymást; sőt elképzelve a borús jövőt: ki tudja, ki hol fog majd élni, ki melyik szülővel marad, és milyen gyakran láthatjuk majd egymást. Mindezen aggodalmak ellenére egyet viszont biztosra véltem: kész vagyok felrúgni a házzasságomat. Úgy éreztem, nincs értelme tovább küszködnöm vele. Boldog akartam lenni.